A módszer tudományos alapjai

A Billings Ovulációs Módszer® tudományos alapjai

A 19. század óta ismert a méhnyaki nyáknak,  mint a fogamzóképesség természetes jelének fontossága. Az elmúlt több mint ötven év során végzett tudományos kutatás fokozatosan tárta fel nélkülözhetetlen szerepét az új élet kezdetének létrejöttében.

A nyákban végbemenő változások a test hormonrendszerében lezajló rendkívül komplex folyamatokat tükrözik. A ciklus kezdetekor az agyalapi mirigy (hipofízis) két hormon termelését kezdi meg, a tüszőérést serkentő hormonét (FSH) és a sárgatest fejlődését serkentő, más néven luteinizáló hormonét (LH).

Tovább olvasom...

Az FSH- és LH-termelődés legfőbb irányítása a hipotalamuszban történik, melynek működése egy számítógépéhez hasonlítható: elemzi az agy más területeiről érkező idegi jeleket, beleértve az érzelmi és környezeti tényezők által kiváltottakat is, valamint feldolgozza a termékenységgel kapcsolatos hormonjelzéseket.

A tüszőknek – azaz a petefészkekben lévő éretlen petesejteknek – van egy FSH küszöbértékük, amely szint alatt nem indul be az érésük, vagyis az FSH-nak el kell érnie egy bizonyos szintet a véráramban ahhoz, hogy a tüszők érni kezdjenek. A ciklus korai, nem fogamzóképes napjain az FSH-szint a küszöbérték alatt van.  A méhnyaki váladék nagyon kevés és sűrű, vagy egyáltalán nincs is. Ezeket a napokat, amikor a cikluskép nem változik, korai terméketlen fázisnak (Basic Infertile Pattern – BIP) nevezzük.

Amikor az FSH szint átlépi a küszöbértéket, egy csoport tüsző érésnek indul. A tüszők termelik az ösztrogén hormont. Ekkor, ha eddig száraz napokat figyelt meg a nő (korai terméketlen fázis szárazsággal), észreveszi a nyák megjelenését; ha pedig nem változó váladékot tapasztalt (korai terméketlen fázis váladékkal), észreveszi a szeméremtestnél jelentkező érzetnek és a váladék vizuális tulajdonságainak változását.

Amikor egy tüsző kielégítően fejlődik, ösztradiol hormont – egy olyan ösztrogént – termel, amely a petefészek tevékenységének szintjét jelzi az agynak.

A magas ösztradiolszintről érkező jelzésre válaszolva az agyalapi mirigy lelassítja az FSH termelését, és 48 órán keresztül többször is nagyobb mennyiségű LH-t bocsát ki. A domináns tüsző gyorsan megérik, és fontos változások történnek a petesejt kromoszómáiban, amelyek az örökölt génállományt tartalmazzák. 

Az LH-szint csúcspontja 17 órával később beindítja a tüszőrepedést, az ovulációt. Az LH felelős a sárgatest kialakulásáért is, amely a petesejt kilökődése után képződik a petefészekben a kiüresedett tüszőből.

Az ovuláció után a sárgatest progeszteron és ösztradiol hormont termel. Ezek szükségesek a tápláló méhnyálkahártya folyamatos növekedéséhez és fejlődéséhez, hogy az felkészüljön a lehetséges beágyazódásra, ha egy spermium megtermékenyítené a petesejtet.

Amennyiben ez nem történik meg, vagyis elmarad a várandósság, ezen hormonok termelődése kb. 6-7 nappal később lecsökken. A hormonokkal nem támogatott méhnyálkahártya távozik a menstruációs vérzéssel 11-16 nappal az ovuláció után.

 Ezt követően újra kezdődhet egy új ciklus az FSH-szint emelkedésével.

Az agyalapi mirigy és a petefészek hormonjai

J.B. Brown D.Sc. Ph.D.

Az ovuláció – vagyis a tüszőrepedés, a petesejt kilökődése a petefészekből – a termékeny ciklus legfontosabb eseménye; csak egyszer történik meg, egyetlen napon (24 órás intervallumon belül)  a ciklus során még akkor is, ha több petesejt lökődik is ki egyszerre.

Az ovulációs mechanizmus során két petefészekhormon termelődik, az ösztradiol és a progeszteron.

Tovább olvasom...

Az ösztradiolt egyedül a fejlődő tüsző termeli az ovuláció előtt; ez stimulálja a méhnyak mirigyeit, hogy egy bizonyos típusú nyákot („termékeny jellemzőket mutató nyákot”) termeljenek, ami létfontosságú a spermium számára, hogy átjuthasson a méhnyakon és elérhesse a petesejtet. Az ösztradiol stimulálja az anyaméh nyálkahártyájának vastagodását is.

Az ovuláció után a megrepedt tüszőből képződött sárgatest progeszteront és ösztradiolt  termel. Ez a progeszteron idézi elő a nyák hirtelen változását, amely rögtön az ovuláció után következik be, és meghatározza a Csúcs tünetet.

Szintén ez a progeszteron készíti fel az ösztrogén által már stimulált méhnyálkahártyát a megtermékenyült petesejt beágyazódására.

A fogamzás elmaradása esetén az ösztradiol és a progeszteron termelődése csökkenni kezd kb. 6-7 nappal az ovuláció után, melynek eredménye a méhnyálkahártya leválása lesz menstruációs vérzés formájában 11-16 nappal az ovuláció után. A Billings Ovulációs Módszer® a méhnyaki nyák milyenségének változásait használja fel az ovulációs ciklus eseményeinek meghatározására, mely változásokat a nők saját maguknak tudják megfigyelni.

A petefészek tevékenységének ciklikus változásait az agyalapi mirigy által kibocsátott két hormon, a tüszőérést serkentő hormon (FSH) és a luteinizáló hormon (LH) irányítja. E két hormon termelődését az agy hipotalamusz nevű területe felügyeli. A hipotalamusz egy számítógépként működik, elemzi az agy más területéről beérkező idegi jelzéseket, beleértve az érzelmek és az olyan környezeti tényezők, mint a sötétség vagy a világosság által generált jelzéseket. Emellett elemzi a petefészkek és más endokrin mirigyek által termelt hormonális jelzéseket, amelyek a vérárammal jutnak el hozzá.

A petefészek ciklusa az események nagyon rendezett sorozata szerint zajlik.

Az előző ciklus második felében a magas szintű ösztradiol- és progeszteron-kibocsátás révén a hipotalamusz elnyomja az agyalapi mirigy FSH és LH termelését. Fogamzás hiányakor a sárgatest kb. 6 nap után egyre kevesebb ösztradiolt és progeszteront termel. Az FSH gátlása feloldódik, megemelkedik az FSH-szint, és kezdődhet egy újabb ciklus.

A petefészekben a tüszőknek van egy minimum FSH-szükségletük, amely alatt nem kapnak stimulust az érésre. Kezdetben a FSH-érték nem éri el ezt a minimum küszöbértéket, viszont lassan emelkedik addig, amíg átlépi azt. Ezáltal egy csoport tüsző stimulust kap, és növekedésnek indul. A tüszőknek több napig kell növekedniük ahhoz, hogy elkezdjenek ösztradiolt termelni, amely a véráramba kerülve eléri a hipotalamuszt, s jelzi a küszöbérték szintjének elérését.

Az FSH-termelődésnek van egy közepes szintje is, amit át kell lépni ahhoz, hogy egy tüsző annyira megérjen, hogy teljes ovulációs választ tudjon adni, és van egy maximum szintje is, amit viszont nem szabad túllépni, mert akkor túl sok tüsző érne meg, ami többszörös ovulációhoz vezetne. A maximum szint csak 20 százalékkal van a küszöbérték fölött, ezért létfontosságú a tüszők által termelt ösztradiol pontos visszajelzése az FSH termelődéséről.

Miközben a domináns tüsző az ovuláció felé halad,  gyorsan növekvő mennyiségű ösztradiolt termel. Ez az ösztradiol stimulálja a méhnyaki nyák termelődését és a minimum küszöbérték alá szorítja az FSH -termelődést. Ezáltal  megvonódik a kisebb tüszők további FSH-támogatottsága, amelyek tovább növekednének, hogy elérjék az ovulációt.

Az FSH-szint csökkenése emellett egy érési mechanizmust indít el a domináns tüszőben, amely késszé teszi a domináns tüszőt a másik agyalapi gonadotropin, az LH befogadására. A magas ösztradiolszint emellett aktiválja a pozitív visszacsatolási mechanizmust is a hipotalamuszban, amely miatt az agyalapi mirigy nagy dózisú LH-t bocsát ki. Ez a nagy dózisú LH indítja be a tüszőrepedést (ovulációt), kb. 37 órával az LH dinamikus növekedésének megindulása és 17 órával az LH legmagasabb szintje után.

Az ösztradiol termelődése a petefészekben az ovulációkor hirtelen visszaesik. Az ovuláció után a megrepedt tüsző sárgatestté alakul, és megkezdődik a másik petefészekhormon, a progeszteron termelődése, gyorsan együtt növekedve az ösztradiollal. Ez a progeszteron okozza a méhnyaki nyák tulajdonságainak hirtelen megváltozását, amely a Csúcs tünetet jelzi, valamint a ciklus vége felé való csökkenése okozza a vérzést – a menstruációt.

Mindegyik fenti mechanizmus meghatározott időszakokat vesz igénybe, amelyek gyakorlatilag ciklustól- ciklusig és nőtől nőig állandóak. Azonban az FSH termelődése a küszöbértékig és aztán a középértékig késhet. Az átlagos 28 napos ciklus során a küszöbértéket általában a 7. napon érik el, de azoknál a nőknél, akiknek hosszú ciklusuk van, lehetséges, hogy több hónapig sem érik el, körülbelül 23 nappal a menstruáció előttig. Nem következik be a tüszők érése, amíg a küszöbértéket el nem érik, ezért csak nagyon kevés ösztradiol termelődik, és nem termelődik méhnyaki nyák. A nő ez idő alatt „száraz” napok egymásutánját tapasztalja.

Hacsak a nő nem érte még el a menopauza idejét, vagy nincs állandó amenorrheája (nem menstruál), az FSH szintje előbb-utóbb el fogja érni a küszöbértéket és meg fog indulni a tüszőérés. Normál ciklusban az FSH küszöbérték szint felé való termelődése megszakítás nélkül történik, így a középszintet is meghaladja néhány napon belül, és a domináns tüsző elég stimulust kap ahhoz, hogy elérje az ovulációt. A küszöbérték átlépése és az ovuláció között 7-10 nap telik el. Azonban előfordulhat, hogy az FSH-szint emelkedése megáll a középérték elérése előtt, és ekkor a tüszők a krónikus stimuláció állapotában maradnak.

A kibocsátott ösztradiol mennyisége a pre-ovulációs szint alatt stabilizálódik, ezért elegendő ahhoz, hogy a termékenység jeleivel bíró hüvelyi nyák termelődését stimulálja, ami azonban nem fog változni, amíg az ösztradiolszintek állandóak, és amíg a domináns tüsző nem kezd el magasabb ösztradiolszinttel megérni az ovulációra. Az ösztradiol olyan mértékben stimulálja a méhnyálkahártyát, hogy időközben áttörési vérzés is előfordulhat. Általában ez az oka a menstruációk közötti vérzésnek vagy pecsételésnek.

Idővel a visszacsatolási mechanizmusok működésbe lépnek, az FSH-szint a középérték fölé kerül, és az ovuláció hét napon belül pontosan megtörténik. Az ovuláció előtti szakaszban vezetett „száraz” napok vagy nedves/váladékos/nyálkás napokról szóló feljegyzés a hosszú ciklusokban valójában annak a jele, hogy az FSH-szint a küszöbérték alatt vagy fölött van-e, és hogy az ösztradiolt termelő tüszők jelen vannak-e vagy sem.

Amikor a domináns tüsző megérik az ovulációra, az ezt követő események adott időrendben történnek. Az érés 3 napig tart, az ösztradiol csúcsszintje és az ovuláció között kb. másfél nap (37 óra) van, az ovuláció és a következő menstruáció között pedig 11-16 nap. Ha ez utóbbi szakasz rövidebb, mint 11 nap, az terméketlen ciklust jelez, ha pedig ettől hosszabb, az várandósságot.

A termékenység jeleit mutató nyák termelődésének legtöbb tünete az ösztradiol csúcsszintjének a napján figyelhető meg, amely megelőzi Csúcs nyáktünetet és az ovulációt. A Csúcs nyáktünet utáni gyors változás  az ovuláció napjához nagyon közel következik be. A változást az ekkor bekövetkező progeszterontermelődés növekedése okozza. A következő menstruációs vérzés időpontja – várandósság hiányában – nagy bizonyossággal előre jelezhető ezekből az eseményekből.

A  méhnyak (cervix)

“A méhnyak egy ugyanolyan precíz és komplex szerv, mint a szem.”

Professor Erik Odeblad – Emeritus Professzor, Orvosi Biofizika Tanszék, Umea-i Egyetem, S-90187, Umeå, Svédország

A méhnyak a hüvely és a méhtestbe vezető méhszoros (isthmus) között helyezkedik el. 25 mm hosszú és több száz kripta (mirigy) van benne, melyeket idegi és hormonális hatás alatt álló sejtek borítanak. Ezek a sejtek az általuk termelt nyákot a méhnyakcsatornába ürítik.

Tovább olvasom...

A különféle kripták különféle típusú nyákokat bocsátanak ki: G, L, S és P nyákot. A méhszoros (isthmus) egy enzimet termel az ún. Z granulumokban (szemcsékben).

A nő termékenységét ezeknek a nyáktípusoknak a különféle funkciói szabályozzák. Eltérő összetételük miatt a nő általuk ismeri fel a termékenységét, amikor megfigyeli a hüvelynyílásnál megjelenő nyák által keltett érzetben és a nyák kinézetében történő változásokat.

A nyák típusát mikroszkóppal lehet azonosítani azáltal, hogy speciálisan erre a célra kifejlesztett eszközzel mintát veszünk a méhnyakcsatornából, vékonyan üveglapra kenjük, majd szabad levegőn hagyjuk megszáradni. A különféle típusokat a jellemző szerkezetük alapján lehet azonosítani.

A G nyák (piros színű az ábrán) nem rendelkezik kristályszerkezettel. Nagyon lépsejtszerű, és az immunrendszernek azt a részét alkotja, amely megvédi a nő szaporító rendszerét a fertőzésektől. A ciklus legnagyobb részében lezárja a méhnyakat, megakadályozva a spermiumok feljutását a méhnyakba, ezáltal biztosítva a nem fogamzóképes állapotot ezen időszakokban. Nem áttetsző gesztagén nyák, a legalsó hüvelynyaki kripták termelik.

Az L nyák (sárga színű az ábrán) a hüvelycsatorna teljes hosszában megtalálható kriptákban termelődik. Megszáradva derékszögű kristályokat alkot tipikus páfránylevél mintában. Támogatja a P nyákot és az S nyák fonalszerű képződését. Az L nyák a gyenge minőségű, lassú, sérült spermiumokat magához vonzza, és kiszűri őket, hogy csak a jó minőségű spermiumok jussanak el az S kriptákig és töltsék meg azokat. Majd ezeket a spermiumokat az L nyák elzárja fél naptól két napig terjedő időre, mely idő alatt a kripták nem bocsátanak ki nyákot (nem végeznek szekréciót), a spermiumok mozdulatlanok. Az L nyák nedves, ragacsos érzetet kelt a hüvelynyílásnál. A Csúcsnap előtt változó számú napig van jelen, és a Csúcsnap után maximum három napig.

Az S nyák (kék színű az ábrán) a méhnyak felső felét elfoglaló kriptákban termelődik, és a kristályszerkezet párhuzamos tűket mutat. Az S nyák fonalszál alakzatban van jelen a méhnyakcsatornában. Ez változó számú napig fordul elő az ovuláció előtt, és maximum három napig az ovuláció után. Az S nyák táplálja a jó minőségű spermiumokat és „adja a szállítási útvonalukat” az S kriptákba. Nedves, síkos érzetet kelt a hüvelynyílásnál.

A P nyák (zöld színű az ábrán) a méhnyak legfelső kriptáiban termelődik. Jellegzetes hatszögű (hexagonális) szerkezetekben kristályosodik, a kristályok 60 fokos szöget zárnak be a fő száliránnyal. Hagymahéjhoz hasonló réteges elrendezésű, közvetlenül a szűkület (isthmus) alatt. Röviddel az ovuláció előtt a P nyák a teljes nyáktömeg 4-8 százalékát teszi ki, és az isthmusban termelődő Z enzimmel vegyülve elfolyósító hatása van, főleg az L nyákra. Ennek következtében az addig a kriptákban elzárt spermiumok kiszabadulhatnak, és gyorsan folytathatják utazásukat a petesejthez a P nyák segítségével. A P nyák elfolyósító hatása feloldja az L és az S fonalakat, ezért a Csúcstünet egy nagyon síkos, csúszós érzettel jár, gyakran úgy is, hogy közben nincs látható nyák. A P nyák továbbtermelődik csökkenő mennyiségben a Csúcsnap utáni harmadik napig.

Az alábbi ábrán láthatók a méhnyak változásai hat nappal a Csúcsnap előtti naptól (bal szélen) a Csúcsnap utáni negyedik napig (jobb szélen). Balról jobbra haladva a képek a méhnyakat ábrázolják a -6, -5, -4, -3, -2, -1 (a Csúcsnap előtt), 0 (Csúcsnap), és aztán +1, +2, +3, +4 napokon (a Csúcsnap után).

Hat nappal a Csúcsnap előtt az ösztrogénszint alacsony és a szűk/keskeny méhnyakat elzárja a G nyák. A spermiumok nem juthatnak tovább a hüvelyből, ahol nagyon rövid a túlélési idejük. A hüvelynyílás száraznak érződik, vagy pedig a nő egy kevés váladék nem változó ciklusképét figyelheti meg. Ekkor a nő terméketlen – ez a Nem Fogamzóképes Cikluskép (NFK) időszaka, amely napokon vagy heteken át tarthatott eddig az időig. Amint az ösztradiolszint emelkedni kezd (a fenti ábrán öt nappal a Csúcsnap előtt), a P nyák elfolyósítja a vastag G nyákot, és az – összekeveredve az L nyákkal – elhagyja a méhnyakat. A spermiumok most bejuthatnak a méhnyakba. A nyák gyorsan éri el a hüvelynyílást, amely most már nem száraz, hanem a lehetséges fogamzóképességet jelzi. A termékenységre jellemző változó cikluskép most kezdődik.

Amint az ösztradiol emelkedik (a Csúcs előtti 4. naptól az 1. napig), a G nyák elfogy és az L nyák növekedik, az S nyák termelődése beindul és növekszik, a P nyák pedig ismét megjelenik, nagyon közel az ovulációhoz. A fogamzóképes cikluskép változásait figyelhetjük meg a hüvelynyílásnál, amelyeket a különféle nyáktípusok különféle mennyiségben való termelődése okoz (lásd lentebb az ábrát). Fonalak jelenhetnek meg az L és az S nyák összeadódásának köszönhetően 1-2 nappal a Csúcsnap előtt, ám ezek eltűnnek, amikor a P nyák feloldja az L-et és az S-et, és csak egy sikamlós, csúszós érzetet hagy a hüvelynyílásnál. A nő ilyenkor a legtermékenyebb.

  1. nap – az ovuláció a küszöbön áll. A méhnyak elérte a csúcspontját a fogamzáshoz. Az ösztrogénszint magas és hamarosan nagyon le fog esni. A feltételek a legkedvezőbbek a jó minőség spermiumok kiválasztásához és gyors elszállításához. A progeszteronszint kezd emelkedni. A hüvelynyílás csúszós és duzzadt, ami a termékenység csúcsát jelzi.

A Csúcsnap utáni 1., 2. és 3. napon elkezd termelődni a G nyák az alsóbb kriptákban. Egyre kevesebb spermiumszállító csatorna van ebben a három napban. Mivel az ovuláció a 0., a +1. vagy a +2. napon történhet meg a Csúcsnap után, és mivel a petesejt 24 órát élhet, a fogamzás a Csúcsnap utáni negyedik napig lehetséges. A hüvelynyílás már száraz és ragacsos a növekvő progeszteronszint Shaw-féle zsebekre való hatása miatt, amelyek a hüvely alsó végén helyezkednek el. Ezek kivonják a nedvességet minden nyákból, mielőtt azok elérnék a hüvelynyílást. Bár a nő már nem érzi a nedves vagy csúszós érzetet, ezen a három napon még mindig termékeny.

A Csúcsnap utáni negyedik naptól kezdve a következő menstruációs ciklus kezdetéig (11-16 nappal később) a nő nem fogamzóképes, és a méhnyakat elzárja a G nyák.

Kutatási eredmények

A Billings Ovulációs Módszerrel kapcsolatos további kutatási eredményekről az alábbi linkeken lehet tájékozódni:

https://www.woombinternational.org/science-of-fertility

https://www.boma-usa.org/health-professionals1.html

https://www.factsaboutfertility.org/